Újra nyitás

„Ennek a kávéháznak hatalmas nyitott ablakai vannak, amelyen keresztül a bent kávézók rálátnak a világra. Látják a varázslatos napkeltéket, a hullámzó búzamezőket, az őszi ködök homályát, a vérvörösen lenyugvó, árnyékot vető Napot, és az ezüst harmatot szóró égi vándort. Ebből a kávéházi sarokból elénk tárul az a határtalan határ, amely tele van élettel és csodával, csak észre kell venni őket.”

A fenti sorokkal indult az első kávéházi beszélgetésről írott sajtóanyag. Bódis László írta, aki az Agrofórum újság szerkesztőbizottságának az elnöke volt és hol máshol jelenhetett volna meg, mint az Agrofórumban. Mint ha tegnap lett volna… Sztakó Istvánnal, a Holstein-Fríz Tenyésztők Egyesületének a fejlesztési főmérnökével beszélgettünk az akkor nagyon égető problémát jelentő toxinos tejkérdésről. A téma ma is aktuális, hamarosan újra elővesszük…

Ezt a beszélgetést aztán nagyon sok érdekes és emlékezetes beszélgetés követte, amelyekről Bódis László kiváló anyagokat készített az Agrofórumba, én pedig erre az oldalra. Szerettük csinálni. Sokan pedig szerették olvasni és az AGRO Café lassan egy közösség lett. A mezőgazdaság-, a kertészet-, az élelmiszeripar-, a borászat- és a gasztronómia iránt érdeklődő, egymást tisztelő és az életet nagyon szerető emberek néha valós, néha virtuális szakmai közössége.

Nagyszerű, fényes évek után a dolgok némileg megváltoztak. Engem másfele sodort az élet, Bódis Lászlót pedig magához szólította az Úr. Úgy tűnt nyilván, hogy az AGRO Cafénak örökre vége és lassan az emléke is eltűnik majd. Egyszer az mondtam Demes Gabriellának - aki az Agrofórum szíve, lelke, mosolya és tőle néz ki úgy sokunk szeretett havilapja, ahogy – hogy ha itt lenne a Bódis Laci, akkor újra belevágnék.

Laci - ha itt lenne – bátorítana, hogy csináljuk és mutassuk meg, hogy mit tanultunk tőle. Bárhol is van, szerintem örül most.

Akkor gyertek, megnyitottunk barátaim...