Sarki alma… kellett, mint egy falat kenyér
Az almatermesztésben is eljött a GMO kora. Az Arctic Apples (sarki almák) génjeit addig manipulálták, míg azok nem barnulnak a harapás vagy a vágás helyén.
Jó múltkorjában átjött Mark barátom, hogy szokás szerint megigyuk a 2 deci birspálinkát (nem fejenként) aztán egyszer csak megkérdezte, hogy a sarki almáról hallottam-e, meg adnék-e ilyet a kislánynak. Totál nem értettem, hogy mi az a sarki alma, meg egyáltalán, de Mark a jólértesült elmondta, hogy mit olvasott kedvenc portálján, a nytimes.com -on. Mivel érdekelt a téma, kicsit utánanéztem, aztán az alábbi szösszenetet írtam, ami anno megjelent kedvenc lapom, az Agrárágazat hasábjain.
Hazánkban nem lehet génmódosított növényeket termeszteni, ahogy Európa számos országában sem és az biztosra vehető, hogy ez nem fog változni. Ha mégis lesz változás, az csak az lehet, hogy éppen magyar kezdeményezésre a GMO termesztést tiltó országok sora bővül és nem kizárt, hogy egész Európa egyszer GMO mentes része lesz a világnak. Természetesen feldolgozott formában bekerülhetnek és be is kerülnek génmódosított növényi alapanyagokat tartalmazó termékek, ezek viszont egyrészt abszolút kockázatmentesnek tekinthetőek, másrészt eddig kizárólag szántóföldi növényeket érintett ez a téma. 2015. év elején viszont a géntechnológia markánsan betette a lábát a gyümölcstermesztésbe.
Vértes Tímea, az FM Szántóföldi és Kertészeti Főosztályának a munkatársa elmondta, hogy ő maga már állt génmódosított – vírusbetegségnek ellenálló – almafa mellett Michigan államban, de annak az engedélyezése még odébb van. Viszont ez év februárjában megtörtént a nagy áttörés és az Egyesült Államok és Kanada kiadta az engedélyt az Arctic márkanév alatt megjelent 3 almafajta termesztésére, forgalmazására és a termés feldolgozására. Ez a 3 fajta amúgy az Arctic Golden, az Arctic Granny és az Arctic Fuji. Ez a három fajta adja az ottani termesztés közel felét, természetes, hogy a gémmódosítást is ezeken a fajtákon hajtották végre. Napokkal az engedélyezés után a GMO almát kifejlesztő viszonylag kis biotechnológiai céget, az Okanagan Specialty Fruit nevű vállalatot megvette az USA egyik vezető biotechnológiára fókuszáló vállalata az Intrexon. Március 3-án pedig a Summerland Kereskedelmi Kamara 77. alkalommal megrendezett „Üzlet és Közösség” nevű díjátadó gáláján „Technológia és Innováció” kategóriában megosztva az Arctic Apples GMO alma termékcsalád lett a nyertes.
Mit tud az első engedélyezett GMO alma?
Első hallásra szerintem eléggé egyszerűnek és nekünk magyaroknak talán értelmetlennek tűnik ez a fejlesztés, hiszen én legalább azt várnám el egy GMO almától, hogy például ne kelljen permetezni, vagy homokból is tudjon lédús almát nevelni. Még a dupla C-vitamin tartalom is lenne valami, de az Arctic alma a következőt tudja: ha valaki beleharap, vagy kettévágja, akkor nem barnul meg a gyümölcshús. Ezt úgy érik el, hogy a húsbarnulást okozó polifenol-oxidáz enzim termelődésért felelős biológiai infódarabot nem terminálják, hanem inaktiválják, vagy lecsendesítik. Elég bonyolult a dolog, az a lényeg, hogy az almának semmi szüksége arra, hogy a harapás, vagy a rágás helyén lebontsa a polifenolt, viszont ez az ősi gén benne van.
Mégis mire jó a GMO?
A fejlesztő cég szerint ez hatalmas áttörés, mert az almafogyasztás olyan, hogy a gyerek beleharap, megeszi a felét, aztán megbarnul és a fél alma megy a szemétbe, mert úgy már nem gusztusos. Így viszont a reggel az asztalon hagyott fél almát simán meg lehet enni este is. Ez még mind semmi, mert a gyümölcssaláta is sokkal gusztusosabb, ha a nem barnuló almából készül, sőt állítólag az Arctic almák íze is egy kicsit aromásabb, teltebb. Végül, ha megütődik az alma, természetesen akkor sem képződik barna folt a gyümölcshéj alatt. Egy szó mint száz, kellett ez az alma, mint egy falat kenyér.
Kockázata van esetleg a GMO almának?
Természetesen semmi kockázat nincs (a fejlesztő cég szerint) és az USA valamint Kanada hatóságai sem találtak az utóbbi 9 év vizsgálatai alapján olyan dolgot, ami nem tenné lehetővé ennek a GMO almának az engedélyezését. Dr. John Armstrong – nem tudom, hogy rokona-e az elő Holdra lépő embernek – a biotechnológiai fejlesztő cég, az Okanagan kutatási igazgatója elmondta, hogy az utóbb 9 év vizsgálatai olyan alaposak voltak, hogy gyakorlatilag kevés olyan élelmiszer létezik a világon, amit annyit vizsgáltak volna, mint ezeket az almákat. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben nem csak „génlecsendesítésről” vagy egy szükségtelen enzim termelődésének a megakadályozásáról van szó, hanem arról is, hogy legalább félmilliárd sejtből kell megtalálni azt, amelyikből majd olyan almafa lesz, aminek nem barnul meg a termése. Ez az igazán bonyolult biotechnológiai eljárás pedig egy úgynevezett marker gén segítségével történik, ami egy talajbaktériumból kiszedett antibiotikum rezisztenciát kódoló géndarab. Ez az antibiotikum a karnamycin ami elég elterjedt, de nem kell félni – állítólag – senki nem lesz attól antibiotikum rezisztens, ha rászokik a GMO Arctic almára.
Mit hozhat a jövő?
Még Amerikában is kell 2-3 év, hogy a kísérleti ültetvények jelentősebb termést adjanak és a még több idő ahhoz, hogy az ezután létesülő Arctic almások termése eljuthasson a tengerentúli fogyasztókhoz. Várhatóan a következő években több GMO gyümölcs engedélyezése fog megtörténni, amelyek talán több hasznosságot nyújtanak majd a termesztőnek és a fogyasztónak, mint a barnulás mentesség. Az engedélyezés alatt álló GMO gyümölcsök – nem csak almák – elsősorban növényvédelmi vonatkozások miatt lesznek érdekesek. Ismerve az EU élelmiszerbiztonsági politikáját, az nem mostanában lesz, amikor GMO gyümölcs megjelenik egy európai zöldséges stand polcán. Nekünk magyaroknak jó sorunk van alma ügyben (is) mert a mi almáink barnulnak ugyan, de legalább a világ legfinomabbjai. Viszont ismernünk kell, hogy merre halad a világ, hiszen lehet, hogy röpke néhány évtized és a gyógyszer hatóanyagokat bioszintetizáló GMO gyümölcsök és zöldségek megjelenésével a szó szoros értelmében betartható lehet Hippokratész tanácsa, mi szerint „az ételed legyen a gyógyszered”.
« Vissza