Időutazás, Magro a neved

2013. november 15.

Ha egy vicces kvízjátékban mutatnám a képet és azt kérdezném, hogy 1912-ben készült a kép és azon melyik a részlet a kakukktojás, akkor biztos sokan kitalálnák, hogy hát persze, hogy az asztalon a mobiltelefon. Akinek ez nem elég, arra a turpisságra is rábukkanhat, hogy a talpas pohárra rá van gravírozva, hogy Balatonfüredi Borhetek, és 1912-ben még nem voltak Balatonfüredi Borhetek.

Monnyuk színes kép sem volt akkoriban, de ez részletkérdés ahhoz képest, hogy a ragyogó szépségű Bóné Tímea és a régivágású kifinomultságot sugárzó Németh István, a magro.hu internetes terménykereskedő (online piactér) oldal tulajdonosa- vezetői azzal a jó hírrel ugrottak be az AGRO Caféba, hogy már több, mint 2,5 millió tonna termény cserélt gazdát a magro.hu oldalon keresztül illetve annak közvetítésével.

A mi kis falunkban még mindig úgy van a piac, hogy akinek van búzája, meg kukoricája, az zsákokban kiviszi a piactérre, minden szerdán meg szombaton, mert akinek állatai vannak, de nem termel takarmányt, az ott veszi meg, a piac hagyományai és szokása szerint kialakult áron. Nekem ez az ülök otthon aztán felteszem a netre hogy mi van eladó, meg megnézem a neten, hogy hogyémegy a búza a magrón, kicsit olyan, mint az utópisztikus időutazás a jövőbe. Gyerekkorom kedvenc meséje jut eszembe erről, a Mézga Aladár, meg MZperX a köbüki.

A rövid, de nagyon kellemes beszélgetés Tímeával és Istvánnal, a magro.hu vezetőivel meg olyan volt, mint egy remek időutazás egy szebb múltba, ahol a kávéházakban az emberek figyeltek egymásra és a tisztelet szó még teli volt tartalommal. Akkoriban a férfiak férfiasak voltak, a nők meg nőiesek. Karinthy így írt erről: „Amikor egyedül vagyok, ember vagyok, amikor bejön egy nő, férfi leszek és annyira leszek férfi, amennyire nő a nő”. Nekem a szerény kávéházmesternek nincsenek identitásproblémáim, de a magrósokkal töltött időben nem csak embernek éreztem magam, ha érti mire gondolok, Nyájas Olvasó.

« Vissza