Dr. Bóna Lajos a szegedi Gabonakutató új igazgatója

Szeptember vége felé az OMÉK-on találkoztunk Lajossal, ahol a Phylazonit standján megnéztük és megkóstoltuk az a kenyeret, amely a cég talajoltóanyagával kezelt talajon termett Szögedi rozsbuzából készült. Amúgy éppen ezért kapta meg az OMÉK mezőgazdasági nagydíjat a Gabonakutató és ő mint nemesítő. Ezt akkor még Szilágyi László úrral – az előző, igazgatóval – vették át. Lajos ekkor már tudott a közelgő kinevezéséről, de bölcs és szerény emberként nem említette. Mark barátommal arról beszélgettünk, hogy ha valaki, ő megérdemelte ezt a posztot. Aztán egy erős kávé után felvilágosodtunk… a Gabonakutató érdemelte meg őt, ahogy az egész magyar mezőgazdaság is megérdemli mindazt az értéket, amit a Gabonakutató a magyar gazdáknak kínál.
 A magyar mezőgazdaság nemzetközi jó hírét valószínűleg mindenki ismeri, viszont azt talán kevesen tudják, hogy mi volt az, ami megmutatta a világnak illetve rádöbbentette a világot, hogy milyen értékek rejlenek a magyar mezőgazdaságban. Ez pedig nem más, mint a Bánkúti búzák-, élükön a Bánkúti 1201-es sikere. 1933-ban Kanadában volt az első nagyszabású gabonatermesztési világkiállítás. Akkoriban nem volt sem mobil, sem e-mail, úgyhogy évekig szervezték, viszont ott minden megjelent, ami a világ mezőgazdaságában a legnagyobb értékeket jelentette. Sokak megdöbbenésére a világ legjobb búzájának járó trófeát a Bánkúti 1201-es búza kapta, amely a kiváló nemesítő, Baross László munkáját dicséri. A Földművelési Minisztérium Parlamentre néző falán egy dombormű állít emléket a 3 legnagyobb magyar növénynemesítőnek, köztük Baross Lászlónak.


Arról, hogy mi a genetikai alapja a Bánkúti búzáknak, még a tavasszal tartott egy emlékezetes előadást Bóna Lajos a Növénynemesítők emléknapján az Országos Mezőgazdasági Könyvtár dísztermében.

A fenti kép azt mutatja, hogy miből nemesítette Baross László a Bánkúti búzát. Az, hogy a kiindulási alap a Marquis (ejtsd: márki) valamint a Bánkúti 5, az természetesen ismert volt, viszont éppen Dr. Bóna Lajos világított rá, hogy a Marquis alapja a Hard Red Calcutta és a Red Five közül az utóbbi szintén Tiszavidéki gyökerekkel rendelkezik.

A fenti kép a Halychanka (ejtsd: Halicsánka) néven is ismert Red Five búza eredetét mutatja.

A Bánkúti búzák farinográfos értékei láthatóak a fenti képen. Ilyen búzákat nemesíteni még ma is becsületére válik egy nemesítőnek és nem véletlen, hogy a Bánkúti 1201-es búza 1933-as sikere erősen felkavarta a világot és Pestiesen szólva feltette az országot a világ mezőgazdasági térképére.

Csak érdekességként vetítette Dr. Bóna Lajos az előadásában a Bánkúti 1201-es búza akkor paramétereit a legjobb Manitoba búzával összehasonlítva.

Ilyen hosszú időn át soha egyetlen búza sem uralta a magyar szántóföldeket és természetesen nem érdemtelenül. Érdemes megnézni az adatokat. Mai szemmel nézve meglepő és megdöbbentő.

A Bánkúti búzák kiemelkedő minőséget adó génjei számos sikerfajtában ma is megtalálhatóak.

 A fenti anyag Dr. Bóna Lajos Növénynemesítők emléknapján tartott előadásának a képei, amiket a vetítővászonról fényképeztem, és a szöveg pedig az, ami az előadásból fél év után megmaradt bennem.

 Az Agrocafe törzsvendégeivel együtt ezzel és így kívánunk sok sikert Lajosnak – aki maga is megkülönböztetetten tisztelt törzsvendégünk – a Gabonakutató vezetéséhez.