Vivát Szent Jupát…

Úgy indult a dolog, hogy jó 190 évvel ezelőtt gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós Angliában jártak és megnézték a híres Oxford-Cambridge evezős nyolcasok viadalát. Akkor megfogant bennük egy felismerés, hogy a sport - különösen a fiatalok esetében - nagyon jelentősen hozzájárul nem csak a testi, hanem a szellemi fejlődéshez is. A dicső versengésben szerzett sportsikerek pedig egészséges magabiztosságot adnak az ifjaknak és hozzásegítik őket ahhoz, hogy sikeresek legyenek az élet más területein is.

 A két nagy hazafi gondolkodott és cselekedett. Széchenyi rendelt egy olyan hajót, mint az angol egyetemeké, Wesselényi pedig megalapította az Első Pesti Hajós Egyletet.

 A XIX. század végére már oda fejlődött a magyar evezőssport, hogy a zürichi (Svájc) világversenyeken szerzett első és második helyezés kétségtelenné tette a magyarok dominanciáját. Nincs még egy sportág, ahol hazánk ilyen tartósan és fölényesen uralja a világversenyeket. Nemrég duisburgi (Németország) világbajnokságon például a kiosztott 83 éremből a legtöbbet - 17 darabot - magyar sportolóknak sikerült megszerezni. Akár kenu, akár kajak, férfiak vagy nők, a magyar versenyzők esélyesként érkeznek az olimpiákra vagy a világbajnokságokra, majd győztesként térnek haza. A nők esetében különösen azóta gyakoriak a csillogó érmek, amióta a kedves német sportolónők (legalábbis a nők között indulók) már nem borotválkozással kezdik a reggelt.
 Ennyi bevezető után már illik elárulni, hogy Szent Jupát a kenusok védőszentje és mivel a kajakosok is abszolút a családhoz tartoznak, így Szent Jupátot ők is a magukénak érezhetik. Korábban, amíg gyakorlatilag semmi közöm nem volt ehhez a sportághoz (sem) Szent Jupátról annyit tudtam, hogy így hívták a híres földkerülő hajós, Fa Nándor hajóját. Most viszont kiderült számomra, hogy a névválasztást nagyban meghatározta, hogy Fa Nándor anno a Velencei tavon kenuzott és ezért lett a hajó neve az, ami. Amúgy a meglehetősen színes és hangulatos Jupát kultusz legnagyobb fenntartója nem más, mint Wichmann Tamás, a kiváló kenuslegenda, aki az MTK Kajak-kenu szakosztályának az elnöke. A legfelső képen ő látható jobboldalt, kezében Szent Jupát képével. Mellette Rajna András, aki kajakosként állhatott az olimpiai dobogó második fokán és most ő vezeti az MTK kajak-kenu szakosztályát. Az MTK amúgy a sportág kiemelkedő egyesülete. Sikeres és szerethető sportcsapat, amelynek a címere, valamint a sötétkék-világoskék-fehér színvilága szerintem magában hordozza a vizes sportágak misztikusságát. A víz, az ég, a vízen a hullámok taraja és az égen a felhők pont ezekből a színekből állnak. Véletlen, vagy sem, hogy az MTK szinte egyidős a Szent Jupát kultusszal. Az viszont bizonyosan nem véletlen, hogy a hagyományteremtő Szent Jupát kenus-kajakos napot október 10-ére, az MTK vezetői szervezték és az MTK népszigeti vízi telepe volt az esemény nagyszerű helyszíne.

 A fenti képen a résztvevők egy része, korábbi és mostani versenyzők, edzők és barátok. Az volt az érzésem, hogy akit a magamfajta átlagember ismer ebből a sportágból, az itt van az MTK-ban, vagy sportkarrierje jelentős szakaszát töltötte itt, legyen szó a sokszoros bajnok Kovács Katalinról, a „sikerkovács” edzőnőről, Kati néniről (Fábiánné Rozsnyói Katalin), a már említett Wichmann Tamásról, vagy a kétszeres olimpiai és hatszoros világbajnok Kőbán Ritáról, aki az MTK gubacsi vízitelepén az olimpiai reménységű fiatal sportolók edzője.

 Kőbán Rita amúgy szerintem simán elmenne Szent Jupát földi helytartójának vagy minimum asszisztensnőjének, hiszen aki a közelébe megy, azt beszippantja a sportág, mint az örvény, a fiatalok, akik vele dolgoznak nap mint nap a kemény edzéseken, azoknak pedig alapjaiban megváltozik az élete. A képen a kisfiú Rita mellett Répási Patrik, természetesen MTK-s kajakos, az ő edzője viszont Hargittai István, aki mellesleg az Agrocafe egyik megkülönböztetetten tisztelt törzsvendége.
 Az első, a hagyományteremtő Szent Jupát nap nagyon kellemes kikapcsolódás volt a sportbarátoknak. A felnőttek számára a régi emlékek megosztása, felelevenítése, a kisebbeknek pedig a sok érdekes és sportos játék jelentette a legnagyobb örömet, az óriás kólásüveg megmászásától a sumóbirkózáson és a kenu szimulátoron át a sárkányhajózásig. A szenzációs gulyáslevest Wichmann Tamás főzte, akiről azóta sem tudom eldönteni, hogy ő a legjobban főző kenus, vagy a legjobban kenuzó szakács. Talán az előbbi, de igazából mindegy is, a lényeg az, hogy a Szent Jupát napon méltóképpen ünnepelt a magyar kenus-kajakos világ.

 Ja, és mit keresett ott az Agrocafe? Csak annyit, hogy még a nyár legelején mi is lementünk az MTK gubacsi vízitelepére. Aztán az örvény minket is beszippantott…