Caussade – lépjük a lépcsőt…

Fenyő Miklós mindig is az egyik legnagyobb kedvencem volt. Zenéje és a szövegei azt az életérzést közvetítik, ami a fiatalságom főcsapása volt és amit mostanában, öregedő jampiként továbbadni igyekezem a két kis porontyomnak. A brékes korszakát is bírtam, aminek a csúcspontja egyértelműen a Lépjük a lépcsőt című szám. Ez jutott eszembe akkor, amikor Kutas Attilával – a képen középen - a Caussade Semences magyarországi vezetőjével beszélgettünk.

 Nemrég egy nagyon szép, új irodába költöztetek, kétszer akkora a csapat, mint egy jó évvel ezelőtt volt és ahogy hallom, az eladási számaitok is nagyon ígéretesen alakulnak. Ahogy Fenyő Miki mondaná, „lépitek a lépcsőt”. Mi van ennek a hátterében, már ha nem titok?

 Úgy tűnik, hogy lassan Magyarországon is beérik a bő fél évszázados nemesítő- és vetőmag előállító munka gyümölcse. Napjainkban minden korábbinál nagyobb az igény az innovatív és a fenntartható termesztést szolgáló termékek iránt. Ez pedig az a terület, ami a fő erősségünk. A Caussade régóta nagy figyelmet fordít a Dél-kelet európai piacokra, ahol a betegség ellenállóság és a szárazságtűrés jelentősége egyértelműen nagyobb, mint a csapadékosabb klímájú és többnyire intenzívebben gazdálkodó nyugati területeken. Nagyon vigyázunk arra, hogy megőrizzük a cég szavahihetőségét, ezért soha nem teszünk csalóka ígéreteket. Azt gondoljuk, hogy a termelők nem csak vetőmagokat szeretnének vásárolni, hanem az a fő törekvésük, hogy megfelelő termésbiztonság mellett elvárható nyereséget tudjanak produkálni. Mi nem csak áruljuk a termékeinket, hanem lehetőleg a termelőkkel együtt gondolkodva az adottságoknak és a technológiai szintnek megfelelően teszünk ajánlatokat mind a fajtaválasztás, mind a teljes műveletsor vonatkozásában.

 A legnagyobb szántóföldi bemutatótokon Birkás Márta professzorasszony is részt vett és hasznos gyakorlati tanácsokkal látta el a gazdálkodókat a megfelelő talajművelés, különösen a szén- és a vízmegőrzés vonatkozásában. Miért tartjátok ezt ennyire fontosnak?
 Nyilvánvaló, hogy minél jobb a talaj, azon annál több kihozható a növény genetikai potenciáljából. Az egyre szélsőségesebb klíma lassan a kimondottan aszálytűrő növények határait is feszegeti, ezért fontos, hogy a termelők úgy műveljék a talajt, hogy az minél több csapadékot tudjon elraktározni és a felesleges elpárologtatás helyett megőrizze addig, ameddig a termesztett növénynek szüksége van rá. Birkás tanárnő – akinek anno a diákja voltam – európai szinten is a legnagyobb szakértőnek számít ezen a területen, ezért tőle hangzik a leghitelesebben az, hogy aki eladja a növénymaradványokat és nem elég gondosan műveli a talajt, az ne várjon nagy csodákat a legjobb vetőmagoktól sem. Úgy érezzük, hogy segítünk azzal a termelőknek, ha a professzorasszony szakmai intelmeit meghallgathatják. Ez nem csak idén – a Talajok Nemzetközi Évében – fontos, hanem a jövőben is a megfelelő talajhasználat a fenntartható gazdálkodás alfája és omegája marad.

 Nekem, akit meglehetősen érdekel a takarmány alapanyagok kérdése, ma is a Duo CS, valamint a szuperkorai kukoricáitok jelentik tőletek a legnagyobb innovációt. Most viszont, szeptember elején a repcevetés főszezonjában zárjuk a beszélgetést ezzel a növénnyel. Mi a helyzet a Caussade-nál repcefronton?

 Repcében sincs okunk panaszra, hiszen ezen a területen produkáltuk a legnagyobb növekedést. Sikerült hatszorosára növelni az eladásokat, de ezt természetesen annak fényében szabad csak értékelni, hogy alacsony szintről indultunk. Ami a jövőt illetően okot ad a bizakodásra, az az, hogy a valóban kiváló hibridjeinkből sok helyre sikerült eladni, ezért számítunk rá, hogy jövőre még többen tudják megtapasztalni a repcéink kedvező tulajdonságait. Télállóság, betegség ellenállóság és termőképesség vonatkozásban egyértelműen a legjobbak között vannak. Bízunk benne, hogy a Sirtaki CS számos repcetermesztő egyik kedvence lesz.

 Jó volt a Caussade-nál lenni és újra megtapasztalni, hogy ennél a szerethető francia cégnél milyen kedves, szakmailag maximálisan elkötelezett és bizakodással teli emberek dolgoznak. Miután eljöttem tőlük, csak egy kérdés maradt bennem. Miért lett annak a kiváló repcének a neve pont Sirtaki, ami egy népszerű görög sortánc. Talán nem is lényeges ez, viszont azt meg kell említsem, hogy három évvel ezelőtt, augusztus 31-én, egy teliholdas éjszakán, Görögországban beállították a sirtakizás Guinness világrekordját. 5614 ember ropta a sirtakit egyszerre. Szerintem ennyi kilót egy nem túl rossz talajon, egy nem túl rossz évben, némi odafigyeléssel a Sirtaki CS is megterem. Ez nem túl rossz, ugye…