Syngenta – Négy esküvő és egy temetés

25 évvel ezelőtt ment a moziban a Négy esküvő és egy temetés című angol film, ami azóta is az egyik kedvencem. Hugh Grant és Andie MacDowell karaktere és nagyszerű alakítása az angol filmipar legnagyobb kasszasikerévé tette a nagyon kedves és kicsit szirupos történetű filmet. Sok bonyodalom és szép jelenet 4 esküvőn és egy temetésen és a végén természetesen szerelem és happyend.

 A Syngenta eddigi története kicsit olyan, mint a vidám esküvők sora. A növényvédő szer gyártás hőskorában tartotta a menyegzőjét a két svájci cég, a Ciba és a Geigy és létrejött a legendás CIBA-GEIGY. Ez a cég már akkor a világ legje volt és etalon mindenben, ami a vegyszerekkel kapcsolatos. Telt múlt az idő és kisvártatva újra lagzinak örvendhetett a nagyérdemű szakma, mert a harmadik svájci multi a Sandoz is beházasodott és az új cég neve az lett, hogy Novartis. Ezen a bulin én is ott lehettem és 5 év úgy repült el, mint ahogy a mámoros egyhetes nászút szokott. A következő nagy esküvő a Novartis és az angol Zeneca között történt és a nászból a Syngenta fogant. Ez a cég a piacvezető a növényvédő szerek vonatkozásában és egyes vetőmagok területén is elég jól áll.

 Eléggé meglepett a hír, hogy a Monsanto jelezte, hogy megvenné a Syngentát. Gondolom elég sokan felvonták a szemöldöküket, amikor egy Jacob Bunge nevű szakújságíró a The Wall Street Journalban elkezdett írogatni erről. Odáig azt hittem, hogy egy ekkora céget nem lehet csak úgy megvenni, de mint kiderült a Monsantónak van éppen negyvenötmilliárd fölös dolcsija a bizniszre.

A Syngenta vezetői meg nem kaptak az ajánlaton és azt mondták, hogy cö, cö nem lesz az úgy jó, a cég nem eladó, nincs itt semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább.

 Kisvártatva újabb ajánlat érkezett a Syngentához, amit újabb cö, cö és újabb elutasítás követett. A The Wall Street Journalnál meg feltették a kérdést, hogy Svájcban nem tudnak számolni a részvényesek? Nem látják, hogy milyen jól járnának és a Syngenta vezetői sem látják, hogy a világ mezőgazdasága és az emberiség milyen jól járna? A Monsanto vezetője viszont úgy látszik nem az az ember, aki azt mondja, hogy ha nem, hát nem, nem kötelező a disznótor, ha nem adják el, mi meg nem vesszük meg. Ő azt nyilatkozta magáról, hogy ő egy kitartó és mindig optimista skót (skót származású). Létrehoztak egy nagyon jó internet oldalt – az alábbi linken elérhető – ahol minden részvényes, dolgozó vagy érintett megnézheti, hogy miért lenne jó, ha a két cég közös úton menne tovább.

 http://www.monsanto.com/syngenta-combination

 A Monsanto igazgatója - a képen baloldalt - írt egy nagyon kedves hangvételű és tárgyilagos 5 oldalas levelet (júni 6. keltezéssel) a Syngenta 2 első emberének, Michel Demarénak és Michael Macknak, majd találkozott a Syngenta legnagyobb részvényeseivel, hogy meggyőzze őket a két cég összeolvadásának az előnyeiről.

 Az a fura helyzet, hogy nekem egy darab részvényem sincs, én csak azt szeretném, ha egyre kevesebb éhező lenne a Földön, nem pedig egyre több és azt is szeretném, ha a mezőgazdaság fenntarthatósága azt jelentené, hogy nem teszi tönkre a termőföldet és ezt a bolygót. Olvasva a leveleket (ha valakit érdekel, írjon és megküldöm, de a neten is könnyű megtalálni) és a Monsanto vezetőjének a nyilatkozatait, az a meggyőződésem, hogy egy ez egy nagyon szimpatikus és kiváló szakember, aki kétségtelenül valami nagy és jó dolgot szeretne véghezvinni.

 És miért jutott eszembe a Négy esküvő és egy temetés című film? Egyedül csak azért, mert a Monsanto igazgatóját ugyanúgy Hugh Grant-nak hívják, mint a film férfi főszereplőjét, a kiváló angol színészt, aki a képen baloldalt látható. Alatta egy híres kép a filmből. Míg ezt a kis szöveget írtam, azon töprengtem, hogy ennek az üzleti történet a végén, lesz-e majd happyend?