A jó magyar földben termett krumpli jó…

Mark barátom nemrégiben kicsit túltolta a fehér-vörös-édes-száraz borozásos történetet, aztán az aktuális bombanője nem győzte másnap ápolgatni szegényt. Mark nem kívánt enni, inkább csak vizet ivott, de a bomba barátnője főzött neki egy nagy krumplit héjában, aztán hosszában bevágta, hogy kicsit szétomoljon, majd öntött rá egy kis fokhagymás-tartáros szószt, végül megszórta pirított bacon kockákkal, nehogy Mark terjesen leépüljön. Mark mondta, hogy nem kellett volna, meghal ő szép csendben anélkül is, de amikor a bomba barátnő kiskanálla etetgetni kezdte, akkor Markba visszatért az élet és megkérdezte, hogy ez meg milyen krumpli, hogy ilyen íze van. A hölgy meg mondta, hogy ott vette a piacon, ahol mindig szokta venni a zöldséget, meg a hentesárut. Mark aztán evett még kettőt és meg is gyógyult szerencsésen.

A lányom kajakedzője – Hargittai István – tipikusan olyan ember, mint a BactoFil-lal kezelt talaj. Tele van élettel. Kiváló edző, akit egyszerre tisztelnek és szeretnek a tanítványai és szerintem a szülők is – velem az élen. Meséli a minap, hogy nem érti, hogy mitől nem volt jó a paprikás krumpli, pedig jó volt a kolbász is, meg a paprika is, az étel viszont csak gyenge közepes. Én mint krumplibuzi, röpke félórában elmondtam neki, hogy miért nem érdemes a harddiszkontban venni az import krumplit, ami nemcsak nem finom, de nem is tápláló.

Aki néz néha tévét, biztos látta a hirdetést, hogy házi anyácska csapkod, tiszta hiszterika, aztán beveszi a magnéziumtablettát és lecsillapodik azonnal és doromboló cica lesz. Zsom Eszter, a növénytáplálás szaktekintélye, az Agrocafe megkülönböztetetten tisztelt „Kálihercegnője” mesélte a múltkor, hogy az a baj, hogy hiába eszik meg az ember évi hatvanakárhány kiló krumplit, abban közel sincs már annyi magnézium, mint korábban volt és ezért magnéziumhiányosak sokan. A magnézium meg egy olyan jószág, hogy nem terem minden bokorban, akkor képződik a világegyetemben, amikor egy öreg csillag vörös óriássá alakul. A talajokból pedig az intenzív gazdálkodás már régen kiszedte a magnéziumot, ami viszont nélkülözhetetlen a növény és az ember számára, hiszen egy rakás enzim alkotóeleme többek közt, meg ami a fotoszintézist illeti, a magnézium ott figyel a klorofill molekula közepében.

Lényeg a lényeg, hogy a magyar krumpli attól jó, hogy Keszthelyen az egyetemhez tartozó Burgonyakutatási Központban nemesített krumplik ízben verhetetlenek. A felső képen balról az első a Balatoni rózsa, a második meg az Arany chipke fajta látható, amelyek a gasztrobuzik meg a fájndájning séfek kedvencei, nomeg azoké, akik a krumplitól elvárják, hogy krumpli íze legyen. Zárójelben hozzáteszem, hogy a krumplisali úgy indul, hogy végy Somogyi kiflikrumplit. Aki tehát az ízre megy, nem alkudhat bele a szupermarket ízetlen importkrumplijába, annak utána kell menni az itt termett, itteni fajtának. Aki meg a burgonya értékes tápelemeire is gondolna, az szintén jobban teszi, ha csak itteni krumplit eszik. Egyszerű az oka. A magnézium és egyéb mezo- mikroelemek pótlására külföldön sem adnak, nálunk viszont a nemzeti műtrágya a Pétisó, amely már lassan 130 éve egyet jelent a minőségi nitrogéntrágyával. A Pétisó pedig 5 % magnéziumot is tartalmaz és még több kalciumot is a nitrogén mellett, meg van bóros változata is ha jól tévedek, úgyhogy a Pétisó a nitrogén mellett magnéziumot is ad a növénynek, pláne, ha élő a talaj. Az élő talajról pedig megfelelően gondoskodik a Phylazonit talajoltóanyag. Ennek a használata jobban fejlődő, jobb ellenálló képességgel bíró és többet termő burgonyát jelent a termelőnek, a fogyasztónak pedig állítólag még jobb ízt. A kertészetben mértékadó gopetsamerica.com internetoldal szerint az élő talaj elsősorban azon növények ízét tolja meg, amelyeknek a fogyasztott része a földben van, mint a krumpli és a répa.
A lenti képen a keszthelyi Burgonyakutatási Központ táblája, ugye szép…