Meggycsata – tájkép csata után

Nincs még egy gyümölcs – tudtommal – amelyikből világszinten ilyen kimagaslóan produkálnánk, mint a meggy. Jó másfélszer annyit termelünk ebből, mint a nálunk 30-szor népesebb Egyesült Államok. Persze a meggy őshazáját jelentő Irán, vagy Törökország bőven beelőz, de az ottani meggyek egy kicsit mások, nem is annyira eszik a gyümölcsöt, inkább italokat készítenek belőle. Hazánk két fő fajtája, az Újfehértói fürtös és az Érdi bőtermő ízben és beltartalomban abszolút kiemelkedik a friss fogyasztásra szinte alkalmatlan külföldi fajták közül, amelyek között a legjelentősebb az amúgy igencsak szépnevű Montmorency.

Én amúgy a jó érett Érdit szeretem a legjobban, egy kis piskótával és némi vaníliafagylalttal. A lassan 90 éves Andrzej Wajda, lengyel filmrendező éppen 45 éve forgatta a „Tájkép csata után” című ikonikus filmjét, amely mélyen felkavarón tudja megmutatni, hogy mivé vált az élet ’45-ben, a „csata” után erre káeurópában.

Ahogy érett a meggy és közeledett a szedés/rázás ideje, a felvásárlók – többnyire konzervgyárak – szóltak is, hogy jó, akkor megveszik a meggyet és fizetnek is érte 55 Ft-ot kilónként. A termelők meg dobtak egy hátast, mert ezen az áron a meggy hatalmas bukta. Első kapásra szóltak, hogy ennyiért inkább fonnyadjon el a gyümölcs a fán, aztán megszületett a legnagyobb ötlet, amióta az eszemet tudom. A meggytermelők kitalálták, hogy leszedik a gyümölcsöt és szétosszák kis tételekben a lakosságnak, mert ha már buknak, akkor legyen legalább annyi hasznuk belőle, hogy a házi anyácskák rájönnek, hogy milyen finomságokat lehet kisütni a meggyből, meg milyen jó elővenni télen egy üveg meggybefőttet és talán majd jövőre azok is vesznek majd meggyet, akik amúgy nem szoktak. Olyan szép és megható volt ez az eltökélt, harcos kiállás, mint Andrzej Wajda filmjében az, amikor a fiatal lány a háború romjain beleszeret a fiúba. Mivel azonban az élet nem diznimese, ezért a fiatal szerelmes lányt lelövik a filmben, a meggyvásárlók meg belőttek egy 100 Ft/kg árat. Heppiend nincs, a filmben a fiú a könyveihez menekül, a meggytermelők meg eladták a meggyet és kijöttek a zéró nyereség közelébe.

Nálunk a faluban nem nagyon vesznek meggybefőttet az emberek, főleg azért, mert az utcákon többnyire diófák és meggyfák sorakoznak. A kisboltban láttam viszont egy üveggel. A 30 dkg töltőtömegű befőtt közel 400 Ft-ba kerül. „Még mindig jobb, mint ha elfagyott volna” – mondta egy meggytermelő ismerősöm, majd hozzátette, hogy talán jövőre jobb lesz. Úgy legyen…