Egy pohár tej jól jönne…

Nemrég volt a Tej világnapja, ahol szóba került, hogy a tej milyen egészséges és a fehérjék, meg a kalcium milyen fontos, meg egyébként nincs már tejkvóta, úgyhogy hajrá, mindenki annyi tejet termel, amennyit csak akar, meg az ekáer is nehezíti az áfacsalt tejek hurcibálását.

Apró gondnak látszik, hogy évtizedek óta lassan, de biztosan csökken a magyar tejfogyasztás, és a tejtermékek ára úgy kúszik felfele, hogy a tehenészetek egyre kevesebbet kapnak a tejért. Csak hogy számokat is említsek, volt idő, amikor az egy főre jutó éves tejfogyasztás a 200 litert súrolta, manapság, jó ha meghaladja a 150-et.

A tejelő teheneknek mostanában nem jó a közérzete. A tejelő tehenek ugyanis szinte kizárólag Holstein frízek, amelyek a 16-18 fokos hőmérsékleten érzik jól magukat, úgyhogy amikor az országos tiszti főorvos kiadja a harmadfokú hőségriasztást, mert nemhogy napközben van 30 fok, hanem a napi középhőmérséklet is majdnem annyi, szóval akkor a tehén közérzete nem a legjobb. Ráadásul a tehéntartók közérzete sem a legjobb, amikor a korábbi 90-100 forint helyett mostanság csak 75 froncsit adnak nekik egy liter tejért.

A képen látható kislány – nevezzük úgy, hogy Anna, merthogy így hívják – naponta lecsavar néhány pohár tejet, meg én is teszek a napi 3 agrocaféba, úgyhogy nálunk elfogy az a doboz tej, amit 255 Ft-ért veszünk a kis falunk kis boltjában. Nem tudom igazán, hogy mi nem stimmel, de nem tartom kósernak, hogy a doboz tej árának csak a harmada jut a tejtermelőnek a tejért.

Hallom, hogy párszázmilkáért valami reklámkampány készül a tejfogyasztás ösztönzésére. Attól tartok, hogy házi apácska a reklám hatására nem fog a koccintós helyett két liter tejjel hazabattyogni, a kevésbé márkahű házi anyácska meg úgy van/lesz vele, hogy fehér-fehér, folyik-folyik, akkor jó lesz a harddiszkontból a legolcsóbb mleko. Amúgy meg az éremnek is két oldala van, úgyhogy nem is tudom, miért preferálja a házi anyácska a magyar tejet, amikor a tehenészetek jóval több külföldi silókukoricát etetnek meg a tehenekkel, mint magyart. Pedig a magyar tej attól jó, vagy akkor jó, ha a tehén jó magyar földben termett magyar silótakarmányt kap.

Bónuszcafé

Valahogy savanykásan keserédes lett a fenti írás, úgyhogy a végét szeretném felhozni valamivel. Egy régi történet jutott eszembe, még a ’90-es évekből, amikor a mai Syngenta egyik elődjénél dolgoztam. Szakmai úton voltunk Svájcban és egy kis hegyi faluban megmutatták a világ egyik leghíresebb – talán a leghíresebb – sajtüzemét. A program végén kaptunk kóstolót és miközben a sajtokat eszegettük, valaki – a nevére már nem emlékszem – azt mondta. „Nagyon jók ezek a sajtok, de az otthoni trappista valahogy finomabb”.