Így múlik el a szőlészet dicsősége…

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ valamint az Akadémia Növénynemesítési albizottsága nemrég megrendezte a Nemesítők Emléknapját. Itt hangzott el Dr. Hajdu Edit előadása Dicenty Dezső életéről és szakmai munkásságáról. Hajdu Edit amúgy szerintem jelenleg a leghitelesebb és legelismertebb hazai szőlész szakember, akárcsak Dicenty Dezső volt anno, a múlt század első felében. Dicenty Dezső hosszú időn át volt a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet elődjének, az Ampelológiai intézetnek az igazgatója, aki nagyon sokat tett a tudományosan megalapozott és minőségi szőlőtermesztésért és borászatért.

Az előadás után megkérdeztem Editet, hogy jól gondolom-e, hogy mint cseppben a tenger, Dicenty életútjában benne van az egész magyar szőlészet fénykora és alkonya. Hajdu Edit egy pillanatnyi töprengés után azt válaszolta, hogy igen. A szakmában mindent elért, itthon és külföldön egyaránt elismert tudós Dycenty ugyanis magányosan, látását elveszítve és koldusszegényen halt meg éppen 50 évvel ezelőtt. Balatonfüreden szertartás nélkül, jelöletlen sírba temették el. És a magyar szőlészet? Dicenty Dezső fénykorában 360 ezer hektár szőlő kiváló borokat adott és szerzett hírnevet messze földön. Manapság mennyi szőlőnk van? Papíron 63 ezer hektár. És a borok? A sztárborászok marketingpincéiből igazán szép borok kerülnek a borsznobok asztalára és néha még díjakat is nyernek rangos borversenyeken. De ez így ér? Szerintem ez így nem ér.

 Az úgy ér, ha a tisztességes borász tisztességes bort készít és azt tisztességes áron eladja. A nyereséggel – ha az is van - pedig azt csinál, amit akar. Ha akarja elmulatja, ha pedig a pincét fejleszti és szépíti, akkor az az ő bölcs döntése és befektetése.

 Az úgy nem ér, hogy egyes borászok számolatlan kapják a sokszáz tamogatásmilliót, amiből a pincét szépítgetik és ízléstelenül caccognak, miközben kivész belőlük a lényeg, a minőségi borkészítés folyamatos fejlesztése iránti elkötelezettség és rajongás. Ha nem marad a borászokban tűz, élet és rajongás, akkor úgy múlik el a szakma dicsőséee, ahogyan Dicenty Dezsőnek is bevégeztetett. Szegényen, magányosan és vakon halt meg, majd jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra.