Caussade – a szerethető francia

Apám – aki mindig a német autókban hitt – beült egyszer a feleségem Citroenjébe. Pár kilométer után megkérdezte tőle, hogy amúgy milyen ez az autó. A feleségem akkor azt mondta, hogy „ez egy szerethető francia”. Azóta apám is Citroennel jár.

Fehér Gyöngyivel, a Caussade fejlesztésekért felelős munkatársával nemrég beugrottunk Száger István dunavarsányi gazdálkodóhoz egy kísérletet megbeszélni. István akkor megemlítette, hogy több területén is szemlátomást jobban néz ki a Caussade Realli nevű kukorica hibridje, mint a mások. Akkor nem értünk rá megnézni, viszont engem hajtott a kíváncsiság és október első napjának reggelén kimentünk Istvánnal a tábláihoz.

 Útközben a nagyon jó volt hallgatni, hogy Száger István milyen szeretettel beszél a mintegy százhektáros gazdaságáról. Harmincegynéhány tehene is van, úgyhogy a megfelelő takarmány előállítása különösen fontos számára. Annál is inkább, mert a tejből sajtot és vajat is csinálnak, amelyből a családja is meglehetősen sokat fogyaszt. Büszkén mesélt a kiváló minőségű lucernájáról, amely arról is híres, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozó lovak is azt eszik.

Amikor megálltunk Kiskunlacháza határában a tízhektáros kukoricatábla mellett, akkor István elmesélte, hogy az utolsó 2 hektárra már nem jutott a Realli vetőmagból és oda egy nagy amerikai vetőmagos cég magját vetette. Természetesen az egész tábla teljesen azonos tápanyagellátásban részesült, de István álmában sem gondolta volna, hogy olyan látványos különbség lesz a két táblarész között. A Realli valamivel nagyobbra nőtt de az igazán látványos és lényeges különbség a csövek méretében mutatkozik meg. István lelkesen demonstrálta ezt azzal, hogy találomra leszedett egy átlagos csövet a másik hibridről és egy találomra kibontott Realli mellé tette.

Valóban látványos s különbség, úgyhogy mindketten kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen különbséget mutat majd a mérleg a betakarítás után.

 Már indulófélben voltunk, amikor István megemlítette, hogy a másik Realli tábláját is érdemes lenne megnézni, hiszen ez a Dunához közel van, kicsit más a talaj és ez is látványosan elválik a szomszédos kukoricától. Annyira nem repestem érte, hogy a „szerethető francia” légrugós családi autómmal bele kellett gázolni a susnyás mezőgazdasági földút sűrejébe, de nem lett semmi gond és a látvány igazán megérte.

Száger István a fenti képen a két hibrid határán áll, kezében a tipikus csőméretet demonstráló két kukoricával. A Realli előnye itt is legalább 40 cm növénymagasság és közel másfélszeres csőméret.

Én abban hiszek, hogy manapság már nem nagyon van rossz autó, ahogy rossz kukorica hibridet sem forgalmaz senki. Viszont mindenkinek érdemes olyan autót választani, amire van pénze, de főleg, ami azokra az utakra való, ahol főleg közlekedik. A Caussade szerintem attól jó és attól szerethető, hogy a széles termékpalettájáról pont azt kínálja az egyes termelőknek, ami az ő területén és technológiája mellett a lehető legjobb eredményt produkálja. Persze, ha az ég is úgy akarja, hiszen István arról is mesélt, hogy az elképesztően szép Caussade tritikáléját brutálisan elverte a jégeső. A szemek kábé fele a földön volt, úgyhogy „csak” 4 tonnát tudott hektáromként learatni.

Nemrég  - takarmány témában – a Caussade budapesti irodájában jártam. Az, hogy mindenki nagyon kedves volt, az nem lepett meg. Az viszont igen, hogy milyen kimagaslóan és emlékezetesen finom kávéval kínáltak meg. Ilyen kávét tényleg csak a csúcskávéházakban főznek. Anikóval, a frissen kinevezett marketingessel beszélgettem egy kicsit és van egy sejtésem. Egyszer talán elmesélem…