Szent István Egyetem és a Contivo program

Alig egy hónapja voltunk Dr. Gyuricza Csaba dékán úr vendégei, amikor is kibővített szerkesztőbizottsági ülést tartottunk, itt Gödöllőn a tanár úr meghívására. (Júniusi Agrofórum 62-63 oldal). Mostani beszélgetésünkben három kérdéskört szeretnék érinteni. Az egyik a múlt havi AGROcafé témájához, vagyis a Contivo programhoz kapcsolódik, a másik a Kolontári vörösiszap katasztrófa utáni talajrehabilitációval foglalkozna, ami talán azért is érdekes lehet, mert annak idején ott a helyszínen találkoztunk Dékán úrral, végül pedig oktatáspolitikai kérdésekben is szeretnénk a véleményét hallani, ha már egy felsőoktatási intézményben beszélgetünk kávézás közben.

Legutóbb a Syngentánál a Contivo programról faggatóztunk, amelyben a Szent István Egyetem is részt vesz. Mit tud az Egyetem hozzáadni ehhez a programhoz?

Gy.Cs.: A Contivo programban az agrárium valamennyi meghatározó szereplője részt vesz. A gyakorlat és az elmélet oldaláról mindazok, amelyek jelentős fejlesztő munkát végeznek, illetve olyan tudás birtokában vannak, amellyel ki tudják egészíteni ezt a komplex rendszert. A programot egyébként egy előremutató hatékony eszköznek látjuk a termesztés színvonalának és hatékonyságának növelésére. Eddig még senki nem foglalta ilyen egységbe a technológiai elemek sorát, mint a Syngenta, ezért is csatlakoztunk a kezdeményezéshez.

--      Legyünk konkrétak!

Gy.Cs.: A gödöllői Szent István Egyetem talajművelési, növényvédelmi fajtahasználati, tápanyaggazdálkodási ismeretekkel tud hozzájárulni a programhoz.

--  Ezt az ismeretátadást milyen formában lehet elképzelni?

Gy.Cs.:  Ennek többféle formája is lehet. Részben a legújabb kutatási eredmények átadása, mintegy bevitele a programba, de lehet közvetlen szaktanácsadás is, adott gazdálkodó számára a program keretén belül.

--     Az ismereteknek konkrét vizsgálati, kísérleti háttere is van?

Gy.Cs.: Olyannyira van, hogy részt veszünk egy a Syngenta által koordinált kísérleti programban, két kísérleti hellyel is. Ez egy olyan többfunkciós kísérleti rendszer, amely választ ad azokra a kérdésekre, amelyek a mi portfóliónkban szerepelnek.

--  Ez világos, így át is térhetünk Kolontárra! Akkor jártam ott, és találkoztunk, amikor javában folyt a táj és talaj rehabilitációja. Ezt hónapokkal megelőzően Gyuricza Csaba elsőnek ajánlotta fel szolgálatait.

Gy.Cs.: Ha nem is a legelsők, de az tény, hogy az életmentést követően az elsők között voltunk, akik segíteni mentek Kolontárra. Felismerve azt a szükségszerűséget és lehetőséget, hogy részt vehetünk a táj rehabilitációban és ajánlani, sőt kivitelezni tudunk egy olyan táj- és talajhasználati megoldást, amely ismét élhetővé teszi a katasztrófa sújtotta területeket.

--  Mivel kezdték a munkát?

Gy.Cs.:           Talajminta vételezéssel és állapotfelméréssel, hiszen senki nem tudta, - miután ilyen katasztrófa szerencsére eddig nem történt – hogy egyáltalán milyen környezeti rombolással állunk szemben. Sokan vettünk részt a munkában, és napok alatt letettünk egy olyan koncepciót, amely a tájrehabilitációt tartalmazta.

--  Amely azonnal elfogadást nyert.

Gy.Cs.: Igen, sőt a kormányzati szervek felkértek bennünket, hogy hozzunk létre egy szakmai konzorciumot, amelynek elnöki tisztét is rám bízták.

--  Ennek a konzorciumnak mi volt a feladata?

Gy.Cs.: Az általunk kidolgozott rehabilitációs stratégia helyre történő adaptációja, amelynek eredményeként a katasztrófa sújtotta terület ismét élhetővé válik.

--  Kolontáron akkor találkoztunk, amikor javában folyt a munka, és első lépcsőként energia ültetvényt létesítettek a károsított területeken. Milyen volt a fogadtatás?

Gy.Cs.: A helyiek részéről nem volt éppen pozitív, mivel attól tartottak, hogy ezzel kizárják magukat a hagyományos szántóföldi növények termesztéséből. Gondoljunk bele, ez egy olyan lélektani helyzet volt, amikor nem tehettünk mást, hiszen a katasztrófa körül keltett hisztéria azzal fenyegetett bennünket, hogy az egész országra export embargót szabnak ki, ha itt tovább folyik az élelmiszertermelés.

--  Akkor az energiaültetvények létesítése kényszermegoldás volt?

Gy.Cs.: Lényegében igen.

--  Bizonyára el-elvetődik arra most is. Milyen állapotban vannak ezek az ültetvények?

Gy.Cs.: Őszinte legyek? Vegyes a kép, de bíztató. Annak ellenére, hogy a teljes termékpályát felépítettük, eleinte a potenciális felhasználók részéről sem volt meg a korábban beígért fogadókészség, és a terület gazdái sem tudtak megbarátkozni az energia növényekkel.

--  Fel is hagytak a műveléssel?

Gy.Cs.: Nem, sőt talán most kezdik felismerni a benne rejlő lehetőségeket, amely a közfoglalkoztatási programmal is összefüggésben van.

--  Lassan érik be a „gyümölcs”!

Gy.Cs.: De előbb-utóbb beérik.  Egyre nagyobb terülten létesítenek energetikai célú ültetvényeket, amelyek a helyi közintézmények energia ellátását szolgálják. Végül is lassan mégiscsak megvalósul az az elképzelés, amelyet akkor célul tűztünk ki. Eredetileg egy mintatérségben gondolkodtunk, ahol a megújuló energia szinte valamennyi formáját, technológiáját szerettük volna bemutatni. Ez sajnos csak részben sikerült, de ami a legfontosabb, hogy a táj rehabilitációját viszont eredményesen valósítottuk meg.

--  Ha már a témánál vagyunk, egy mondat erejéig beszéljünk a bioenergiáról. Nagy lendülettel indult a program Európa ettől volt hangos néhány évvel ezelőtt. Azután alábbhagyott a lelkesedés és mintha leült volna ez a téma. Mi erről a véleménye?

Gy.Cs.: Teljesen egyetértek, mert való igaz, hogy leült ez a program, de számomra – a jelenlegi helyzettől függetlenül – az az alapkérdés, hogy van-e hazánkban létjogosultsága a bioenergia hasznosításának.

--  És van?

Gy.Cs.:           Meggyőződésem, hogy igen, mert egy ilyen agrárorientációjú országban rengeteg feltétel adott ahhoz, hogy a keletkezett „hulladékot” vagy a tudatosan termelt nyersanyagokat célszerűen hasznosítsuk. A heterogén termesztési adottságaink is ezt mondatják velünk, mivel a kedvezőtlen mezőgazdaság területek (több százezer hektár) így hasznosíthatók legeredményesebben.

--  Jól elidőztünk Kolontárnál, így már alig maradt időnk az oktatáspolitikára Szeretnénk a véleményét hallani!

Gy.Cs.:           Először is nem kell ennyi agrár-felsőoktatási intézmény…

--  Na, ezért alaposan meghuhogják majd a legfiatalabb dékánt.

Gy.Cs.: Huszonhárom karon folyik hazánkban felsőfokú agrárképzés a legkülönbözőbb színvonalon. Ez azt jelenti, hogy nagyon szétaprózzák a forrásokat, ami nem szerencsés, és elkerülhetetlen lesz, még akkor is, ha sokan, - általában önös érdekből – nem értenek egyet ezzel a véleményemmel.

--  Hornok László akadémikus hasonló javaslattal állt elő, ha jól emlékszem 2010 táján.

Gy.Cs.: Agyon is hallgatták. Ha megnézzük a Nyugat-európai országokat, akkor azt látjuk, hogy nagyon koncentrált a felsőoktatási képzés, mindössze néhány neves egyetemen folyik. Ezt a koncentrációs folyamatot egyébként az élet előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni azzal, hogy a színvonalas egyetemeknek növekszik a látogatottsága, a gyengébbeké pedig elsorvad.

--  Gödöllőn e tekintetben mi a helyzet?

Gy.Cs.:           Mi szerencsések vagyunk, mert évről-évre nő a jelentkezők száma. Az elmúlt évben is tizenöt százalékos növekedést sikerült elérnünk, ami véleményem szerint nagyon jó eredmény, és amelyet csak néhány kar tud produkálni ma Magyarországon. Igyekszünk is ezért megtenni mindent.

Kinyitottuk a kapukat, és nagy hangsúlyt helyezünk az idegen nyelvű képzésre. Közel száz új hallgatót várunk ezen a téren is az idén.

--  Elképzelhető az, - hallgatva dékán úr fejtegetéseit – hogy Magyarország egyfajta agrár tudásközponttá válik Közép-európában?

Gy.Cs.:           Ez egy kívánatos helyzet lenne, de ma még ennek nem szakmai – sokkal inkább nyelvi – akadályai vannak. Hozzánk képest előnyt élveznek az angol anyanyelvű országok. Ez egy nehezen behozható előny.

--  És lehetetlen?

Gy.Cs.:           Reméljük nem, mert máris vannak pozitív jelek arra vonatkozóan, hogy a nem angol anyanyelvű országokból érkező hallgatók előtt nagy respektje van a hazai agrárképzésnek.

--  Záró kérdésnek szánom. Valamikor a gyakorlati képzés erőssége volt – az én időmben – ennek az egyetemnek. Ez napjainkra, mintha visszaszorult volna. Miért?

Gy.Cs.: Azt gondolom, hogy ezek az információk ma már nem állják meg a helyüket. Négy tanüzemünk van, ahol intenzív gyakorlati oktatás folyik, meglehetősen magas színvonalon, annak ellenére, hogy erre külön forrást nem biztosít a költségvetésünk. Ezen túlmenően 250-300 termelő üzemmel van együttműködési megállapodásunk, amelyekben fogadják a hallgatóinkat, ahol tényleges üzemi gyakorlati képzésben részesülhetnek.

--  Folytathatnánk, akár hajnalig is a dékán úr által létrehozott tanácsadó testület bemutatásával, meg sok minden egyébbel is, de eddig volt nyitva az AGROcafé. Záróra van.

Köszönöm a beszélgetést.

--  dr. Bódis László