Széll Endre és Árendás Tamás a kukoricáról

Ismét egy kávéházi beszélgetésre invitáljuk Olvasóinkat. Ezúttal egy másik sarkot választottunk, mert úgy gondoltuk innen jobb a rálátás az idei év kukoricatermesztésének gondjaira, eredményeire.

Beszélgető partnereimet talán be sem kell mutatnom, de a rend kedvéért mégis: Dr. Széll Endre a GKI Nonprofit Kft. tudományos tanácsadója, és Dr. Árendás Tamás az ATK Martonvásári Intézetének osztályvezetője.

Mindketten elismert szakemberek, egyúttal szerkesztőbizottságunk tagjai. Ezért is megengedhető a közvetlen hangvétel, vagyis a tegeződés.

Kollégák! Valamikor augusztusban az a hír terjedt el szakmai körökben, hogy már nem is érdemes kimenni a határba. A kukorica csapnivaló, a termésre meg keresztet vethetünk. Azután megjöttek az esők, meg a remények: lesz itt 6,5 tonnás átlagtermés is. Betakarításkor már lejjebb adtuk, mondván megelégszünk az 5,5 tonnás átlaggal is. Kommentálnátok ezt a hirtelen változó prognózist?

Sz.E.:    Már Petőfi is megírta: „azért a víz az úr!”. Ez sajnos az egész mezőgazdaságra, és ezen belül a kukoricatermesztésre is igaz. A tenyészidő elején volt elég csapadék.

Talán több is a kelleténél.

Sz.E.:   Így van. Sőt gátolta a tavaszi munkákat és a vetést is késleltette. Ezután elzárták az égi csapokat, és sajnálatos módon a tenyészidőben sokkal kevesebb csapadék hullott, az átlagosnál, ami azt eredményezte, - főleg a kedvezőtlen adottságú területeken – hogy vízhiány alakult ki.

A termésátlag prognózisok is a vízellátottsággal voltak összefüggésben.

A jelenlegi információink szerint 5,75 tonna/ha-os átlagtermésre számíthatunk országosan.

Mire ez a Kukorica Extra megjelenik, már pontos adatokat tudunk közzétenni.

Sz.E.:    Ez sajnos nem vigasztalja a termelőt, mert tudvalevő, hogy a termelés során szinte egyetlen biztos adat áll rendelkezésére: a költségek. A természet hozzáteszi a másik adatot a termést, és ettől kezdve a kereskedők kezében vagyunk, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben.

Tudom, hogy az a legizgalmasabb kérdés, de most mégse mélyedjünk el benne, mert a beszélgetésünk fonalát a technológia irányába szeretném legombolyítani.

Tamás! Ti évek óta végeztek un. tartamkísérleteket. Az idei év hozott valami meglepőt?

Á.T.:     Meglepőt talán nem, de tanulságokat igen. Az első negyedévben kétszer annyi csapadék hullott, mint átlagos körülmények között…

A termelők már rekordokról álmodoztak?         

Á.T.:     Korai volt, bár joggal hihette mindenki, hogy a bőséges vízellátás a tápanyagok jobb feltáródását fogja eredményezni, ami különösen a virágzás idején kedvező hatással lesz a kukorica termékenyülésére és további életszakaszaira.

De nem így történt.

Á.T.:     Sajnos nem. Az aszály átrendezte a reményeket, amely sajnos a szemtelítődés időszakában is negatív képet mutatott.

A részleteket mellőzve: mi volt leszűrhető a tartamkísérletekből?

Á.T.:     Már a látvány is önmagáért beszélt. Voltak parcellák, amelyek „állták a sarat” és voltak, amelyeket bizony megviselt az aszály.

Ez minek volt tulajdonítható?

Á.T.:     A talajművelés és tőszám mellett egyértelműen a nitrogén műtrágyázásnak. Valahol a 120-140 kg/ha nitrogén hatóanyag eredményezte, a legnagyobb terméseket.

Sz.E.:    Ezt azzal szeretném kiegészíteni, hogy a túlsűrítés eleve vízhiányt okoz. Egymás elől veszik el a növények az életteret. A kukorica a kukorica gyomnövényévé válik – képletesen. A másik: A műtrágya hatása a talaj tápanyag ellátottságának a függvénye. És még egy adat: Sípos György nagyváradi agrotechnikus mutatta ki, ha a hőségnap vízhiánnyal párosul, napi 100-130 kg termésveszteség keletkezik kukoricában.

Az AGRO.bio jóvoltából kávézgatva megkérdezem: Végeztetek kísérleteket a termékeikkel?

Á.T.:     Természetesen. És ha azt kérdezed milyen eredménnyel, akkor nem tudom egy mondatban megfogalmazni a választ, mert ez egy rendkívül összetett kérdés.

Akkor csak a lényeget!

Á.T.:     Az évjárathatás itt is jelentkezik. Egyszer jobban, egyszer kevésbé. A tápanyagok feltáródását egyértelműen segítik a BactoFil termékek, megfelelő hőmérsékleti és csapadékviszonyokat feltételezve.

Sz.E.:    Hozzáteszem, hogy ez nagyon szoros technológiai fegyelmet igényel.

Szeretnék viszont egy másik témát szóbahozni. Amikor a mellékterméket mellékes terméknek minősítjük, óriási hibát követünk. el. A kukoricaszárat, meg a szalmát elhordjuk a talajról energetikai célra. Ezt ott kell hagyni, hogy javítsa a talaj szerkezetét.

Ebben egyetértünk és talán abban is, hogy ebből akkor lesz minél előbb talajélet, ha erre rásegítünk.

Á.T.:     Endre megelőzött. Gondoljuk meg! Ha a szervesanyag a talajba visszaforgatásra kerül és ennek lebomlását egy olyan baktérium készítménnyel, mint például a BactoFil fel tudjuk „turbózni”, akkor ott egy „életteli”, fellazult és vízbefogadó talajréteg keletkezik.

Kollégák! Ennyi fért ma egy kávéházi beszélgetésbe. Köszönöm, hogy itt voltatok.

dr. Bódis László