A teheneket lelövik, ugye?

46 évvel ezelőtt 9 Oszkár jelölést kapott egy film, amelynek a rendezője, az akkor 30-as éveiben járó Sydney Pollack volt. A lovakat lelövik, ugye? (They shoot horses, don’t they) című moziban Jane Fonda játszotta a főszerepet és a film ikonikus, emblematikus eleme lett az amerikai filmművészetnek. Szerintem a mai magyar tej vertikum helyzetének a megértéséhez érdemes megnézni, esetleg újra megnézni ezt a szép és szomorkás drámát. A nem fenntartható sors miatt Gloria (Jane Fonda) arra kéri a társát, hogy segítsen neki és lője agyon. Robert (Michael Sarrazin) megteszi ezt majd a rendőrök kérdésére, hogy miért tette, azt válaszolja, hogy „A lovakat lelövik, ugye?”

Az alapprobléma:                                                          

A tejkvóta megszűnésével mindenki annyi tejet termel, amennyit akar. Mi korábban sem értük el a kvótát, a nagy európai tejtermelők viszont belehasítottak és folyni kezdett a tej Hencidától Boncidáig. Jött az orosz embargó és rengeteg felesleges tej lett Európában. Ennek egy részét – akár veszteséggel – de a semminél mégis jobb feltételek mellett részben Magyarországon kívánják levezetni. Amúgy nem csak Európában van túltermelés tejből, hanem az egész világon. A kínai piacra már nem lehet bazírozni, ezért aztán az USA-tól Új-Zélandig mindenhol jelentős a piacát kereső tej. Nálunk a magas ÁFA sem javít a helyzeten. 2 évvel ezelőtt százegynéhány forintot kapott egy tehenészet 1 kiló/liter tejért. Ez nem hozott akkor se hatalmas nyereséget, de akkor, abból az összegből ki lehetett jönni a zéró nyereség fölé. Most alig hetvenegynéhány Froncsi a tej termelői ára, ami nőni mitől nőne, sőt. A költségek nem nagyon csökkentek két év alatt, így aztán a tejtermelés nyeresége tartósan, biztosan és jelentősen a zéró alá zuhant.

Mi van a piacon:                                                          

Tej van bőven, az import tejkészítményekből Dunát lehetne rekeszteni. Kicsit szokatlan, hogy milyen nagy különbségek vannak az azonos zsírtartalmú tejek ára között is. A mi kis falunkban a jellemzően kék-piros színvilágú, anglomán hájpörmarkitban a Mihály és Zoltán által alapított tejbrand literje 289 froncsi (piros kettőnyolcas). Persze van ott is tej szinte feleannyiért (veljú) ami állítólag szintén fehér, ki lehet önteni a dobozból és nem marja szét a porcelánbögrét. A germán érdekeltségű harddiszkontban jóárúsított a 2% zsírtartalmú tej, amit gazdaságos kiöntő nélküli dobozba tesznek, de ha ettől olcsó, az nem baj szerintem. Ráadásul ez az egyetlen tej a piacon, amit a kislányoknak tetsző, barátságos, jellemzően rózsaszín grafikájú dobozba töltik. Az ára elképesztő, 159 Ft.

Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy Pannika, aki amúgy videó blogger, páros preferencia analízissel vizsgált három tejet, az íz vonatkozásában. Teljesen vakon, neki a vegyesboltban 255 Ft-ért árult 2,8-as tej jött be ízre, talán azért is, mert napirenden is ezt issza, neki ez a tej. Amúgy tényleg nem egyformák a tejek, ha egymás után figyelmesen isszuk.

Kilátás:                                                                                

Tej ügyben az a kilátás, hogy van vagy 200.000 tejelő tehén, amivel azért kezdeni kell valamit. Például tartani és etetni. Nyilván április végéig többnyire be van tárazva a tömegtakarmány, addig azért csak nem fognak éhen pusztulni a tehenek. Viszont a tejért kapott pénz, az a literenként hetvenegynéhány Forint nem fedezi az előállítás költségét. Kvázi a tehenek veszteséget termelnek. Amúgy az elmúlt 15 évben csökkent a tehénállomány, a tejtermelés és a hazai tejfogyasztás is, sajnos a legutóbbi a legnagyobb mértékben. Volt idő, amikor közel 70 liter volt az éves tejfogyasztás fejenként, manapság talán az 50-et sem éri el, vagy ha mégis, akkor csak éppen hogy. Tejtermelésben amúgy nagyon kicsik vagyunk Európában és a megalapozott növekedésre jelenleg elég kevés az esély.

Bejelentések is voltak a napokban. Az illetékes szakmaközi szervezet bejelentette, hogy március 18-án demonstrációk indulnak, olyan cégek telepei előtt, akik élen járnak a külföldi tejek behozatalában. Olyan bejelentés is volt, hogy áprilisban több milliárd Forintos támogatással próbálják meg életben tartani a tehenészeteket. Nem túl biztatóak ezek a kilátások, hiszen az a gazdálkodás, amit a vészhelyzetben juttatott támogatás tart életben, az nem fenntartható és arra nem lehet jövőt alapozni. A magyar tejfogyasztó természetesen nincs veszélyben, hiszen a hazai tejfogyasztás kis csepp csak az európai tejtengerben, ráadásul jelenleg behozni is érdemesebb a tejet a hatalmas tejfeleslegekkel bajlódó országokból. A baj csak az, hogy a tej egy fontos eleme a vertikumnak, sok magyar embernek ad megélhetést és tehén nélkül a szántóföldeken termő takarmány kizárólagos exportkényszerbe szorul. Ha lassan de biztosan felőrlődne a tejelő tehenészet, akkor megvalósulna a legrosszabb és leggazdaságtalanabb forgatókönyv, miszerint mi takarmányt termelünk, azt külföldre visszük és hozunk helyette tejet. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a magyar tej értékesebb, egészségesebb, mint a külföldi tejek átlaga. Ennek az oka elsősorban a még mindig nagyon jó magyar talajokban keresendő, de ebbe most nem mennék bele…

És mi lesz most így a tehenekkel?                                            

A lovakat lelövik, ugye? – ez a címe Sydney Pollack Oszkáros filmjének és A teheneket lelövik, ugye? – a címe ennek az írásnak, némiképp bulvároan. Azért Pannit a tejtesztelő bloggert is megnyugtattam és minden olvasót megnyugtatnék, hogy a teheneket nem fenyegeti a lelövés veszélye. Őket max. levágnák, de ki vágatna le egy Holstein-frízt, ami gyakorlatilag a tejelő tehenet jelenti Magyarországon (is)? Maximum az lesz, hogy inkább húsmarha spermával termékenyítenek és a keverék borjat eladják húsmarhának, aztán szépen lassan így fogyogatnak a tehenek. Az is lehet persze, hogy megpróbálnak még egy kicsivel több tejet kisajtolni a tehenekből, gondolván, hogy alacsonyabb ár, de több tej, az ugyanaz. Csak megemlítem, hogy az átlag Holstein-fríz tejel évente közel tízezer litert, ami nagyon sok, de talán még növelhető. Ezzel csak az a baj, hogy ha több a tej, több a felesleg is és az még inkább leviszi az árat.

Szerintem – nagyképűen, élelmiszergazdasági marketing szakmérnökként, úgy gondolom – megfelelő és hatékony piaci intézkedésekkel valamint értelmes és hatékony közösségi marketinggel lehetne hosszú távú megoldást találni. Szerintem a tej forgalmi adóját lépésenként kellene csökkenteni, akár csak évente 5 százalékponttal. Így nem lenne az a helyzet, hogy példulák a csipőteleki csodatej ott lenne 300 Froncsi környékén, de a többi is lehetne olcsóbb és az kedvezne a fogyasztás növekedésének. Megfelelő közösségi marketing is segíthetne, ami növelné a fogyasztási kedvet és elősegítené a hazai tej preferálását. Láttam nemrég ilyen célzattal készült óriásplakátokat, de azok annyira egyszerűek voltak, hogy finoman fogalmazzak, hogy szerintem a reklámhatékonyságuk valószínűleg a zéró közelében lehetett.

Panni a videó blogger amúgy ritkán iszik tejet tisztán. Viszont reggelente legalább 3 deci tejbe teszi a Nestlé gabonapelyhet és ovi után is lecsúszik egy bögre tej a kakaós csodaszívószálon át. A kávéba is tesz tejet – nem keveset - mert az úgy jó. Ja már kávézik, miért ne kávézna, ősszel már iskolás… neki a fél pohár tej félig tele van.