Tavasz tündér beköszönt

Sájni kutyával a vágyakozás és a várakozás határozta meg az elmúlt 3 hónapunkat. November végén még kint tanyáztunk a teraszon és élveztük az őszi nap már erőtlen, de még erőlködő sugarait. Tudtuk, hogy hosszú lesz a tél és mindketten igyekeztünk erőt gyűjteni a hosszú várakozásra. Az adventi várakozás még jó volt és viszonylag hamar eltelt. Esténként kis illatos mécsesek égtek és abban gyönyörködve készültünk a karácsonyra. Neki ez volt a második, nekem a sokadik, de talán mindközül a legszebb. Miután márciusra lapoztuk a naptárt – a Fertilia nagyon szép naptárát – érezni kezdtük, hogy, lassan eljön a mi időnk és tavasz tündér beköszönt.

Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy nyílni kezdtek a kis virágok, a fűzfa is kibarkázott és a krókuszokon szorgos méhecskék gyűjtögetik a virágport. Az erőlködő napsugárnak már volt egy kis melege és a lágy szélben a fakadó rügyek illatát véltük megérezni.

Mark barátomat vártuk, aki már rég nem volt, mert kint volt osztrákban. A fűvel nem volt semmi baj, de amíg Sájni nézelődött és csináltam volna valamit. Nekiálltam és a gereblyével keresztül kasul átgereblyéztem a füvet. Nem ártott, mert a sövényről a télen leesett leveleket érdemes volt összeszedni, meg némi elszáradt fű is kijött és így a pár kutyagumi is a komposztot gazdagította. Viszont a fű gereblyézése közben találkozhattunk a tavasz tündér beköszöntének legbiztosabb jelével, ami nem más, mint a kicsit megbolygatott földfelszínből áradó földillat. Szerintem mindenki érzett már ilyet, nem csak az aki kerti munkát végez, hanem az is, aki egy nyári zápor után átsétál egy parkon. A földillat nem más, mint egy geosmin nevű egyszerű molekula, amit az ember orra is nagyon kis koncentrációban megérez. A geosmin egy olyan anyag, amit néhány talajbaktérium törzs termel, főleg a Streptomicesek. Ez az illat az egészséges talaj egyik biztos jele és a legegyszerűbb talajteszt, ha megszagoljuk a földet. Ha ezt a jó nyári záporok utáni vagy kerti ásás közbeni „földszagot” érezzük, akkor biztosan élő a talaj, van benne hasznos baktérium bőven. A tavaszi földillat pedig azt jelenti, hogy tavasz tündér nem csak a kertünkbe köszöntött be, hanem a talajba is és - mint a mesebeli királyfi Csipkerózsikát – felélesztette a szunnyadó talajbaktériumokat, amelyek szaporodni kezdtek és többek közt geosmint termelnek.

Jó volt a kertben kicsit elfáradni és jó volt beleinni abba a borba, amit Mark osztrákból hozott. Büszkén mondta, hogy ez a legolcsóbb bor, amit ott árulnak, de ettől még simán kijött belőle a dugó és nem is marta szét az Ikeás poharat. A savanykás, némileg szőlőre emlékeztető íz nem volt bántó és meg kellett állapítanunk, hogy Ausztria legolcsóbb palackozott bora eléri az iható kategóriát. Szerencsére azért erre nekem is volt válaszom. A kis falunk germán érdekeltségű harddiszkontjában bukkantam rá a szerintem legolcsóbb magyar borra, ami szintén iható és akkora szám, hogy megér egy misét, akarom mondani egy későbbi írást.

Jó, hogy itt vagy tavasz tündér…