A „legmagyarabb” gabona

Hogy mióta létezik a Földön a búza meg a rozs, azt nem nagyon tudom, de a termesztésük úgy jó 6000 éves lehet. A rozsbuza - vagy ahogy a nagyvilág népe ismeri tritikálé – viszont még botanikailag is csak 125 éves. Azért botanikailag, mert anno ezt „csak” egy botanikai érdekességnek tekintették. Aztán éppen 100 éve, 1916 januárjában megszületett egy tehetséges magyar, akit Kiss Árpádnak hívtak. Kiss nagy nemesítő lett, olyannyira, hogy ő nemesítette a világ első rozsbuza fajtáit, a Triticale No.57-et és a Triticale No.64-et, amelyeket 1968.ban jegyeztek be, mint elismert növényfajta. Azért ez nem semmi. Ez a növény még nincs 50 éves, de a világon már nagyobb felületen termesztik, mint hazánk teljes szántóterülete és ez a növekedés még csak most válik szuperszónikussá, mivel beltartalmi értékeit tekintve – akár emberi fogyasztásra, akár takarmányozásra – mindent visz és a beltartalom ma már eléggé számít. A magas fehérjetartalom és a sok élelmi rost miatt nem csak az állatoknak jó, de ha az őrleményét a kenyérliszthez is hozzákeverik, akkor nem csak kiváló ízű és állagú kenyeret kapunk, de a fogyasztása is egészségesebb. Egy szó mint szár a rozsbuza lehet a letéteményese annak, hogy az emberek visszataláljanak az évezredek alatt kialakult megfelelő táplálkozáshoz és a kenyér lekerüljön végre az ennivalók szégyenpadjáról a sóscsipsz és a cukrosnyalóka mellől.

Szóval, mitől is magyar vívmány a rozsbuza? Először is, ahogy említettem, hogy egy magyar ember, Kiss Árpád nemesítette az első elismert fajtákat. Ez már önmagában magyarrá teszi, de azért az sem smafu, hogy rozsbuza termesztésben kis hazánk benne van a világ topötjében, hogy ilyen szép magyarul fogalmazzak. És nem ám hogy csak ott vagyunk a toppon a termesztésben, de a dicső „Kissárpádi” hagyományok méltó folytatásaként a Dr. Bóna Lajos a szegedi Gabonakutató igazgatója, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének az elnöke szép csendben kinemesítette a világ leg-leg-leg rozsbuza fajtáit.

A fenti képen látható kislány Pannika, aki amúgy videó blogger, de ő vitte be a Ruff pékségbe (ő segített bevinni) a „Szögedi Rozsbuza” lisztet, amiből a azok a kenyerek készültek (lenti képen) amelyek a múlt szeptemberi OMÉK-on voltak kiállítva és bárki kóstolhatott is belőlük. Az OMÉK Növénytermesztési Díját méltó módon éppen a Dr. Bóna Lajos által nemesített bőtermő és kiváló beltartalmú tritikálék kapták, amelyeket ha megfelelően kevernek a búzaliszthez, akkor abból lesz a Szögedi Rozsbuza, amiből a legszuperebb kenyér süthető.

A nemzetközi szakma is értékeli és elismeri a magyar kiválóságot rozsbuza ügyileg, ezért aztán a 3 évente esedékes amúgy sorban a kilencedik 5 napos Nemzetközi Tritikálé Szimpóziumot – 9th Internationl Triticale Symposium – Magyarországon, Szegeden, tartják május 23. és 27. között.

A toppon lenni jó dolog, ott maradni viszont nem könnyű, mert a fejlődés rohamléptekben halad, még a rozsbuza nemesítés terén is, ezért aztán a Gabonakutató kiszombori tenyészkertjében a világ talán legkomplexebb és legnagyobb kísérleti parcelláin a sok ezer között, valahol ott lapul a jövő rozsbuza csillaga, amely talán még fényesebben ragyog majd mint a mai sztárok, a Szemes, a Maros és a tavasszal is vethető szupersztár az Idus nevű rozsbuza.